Hétfő: Árpád-házi Szent Kinga szűz. IV. Béla és Laszkarisz Mária leánya. Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit nővére. 1224. március 4-én született. Már szüzességi fogadalmat tett, amikor szülei államérdekre hivatkozva 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel. Hatására férje szintén örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban, a nép ezért „Szemérmes Boleszlávnak” nevezte el. Férje halála (1279. december 7.) után a klarisszák közé lépett, és ott is halt meg, mint főnöknő, 1292. július 24-én. Sírja búcsújáróhely lett

Kedd: Szent Jakab apostol. Az idősebb, Zebedeus és Salome fia. Szent János testvére volt. Ő is látta Jézus megdicsőülését és halálgyötrelmét, a másik két kiválasztottal együtt. Az apostolok közül legelőször ürítette ki a szenvedés kelyhét, mert Heródes Agrippa 42-ben lefejeztette.

Az ünnep valószínűleg a szent maradványainak feltalálását, ereklyéinek átvitelét, vagy a Santiago de Compostella-bazilika felszentelését ünnepli.

A szent csontjait ugyanis – bizonyára még az iszlám elterjedése előtt – Spanyolországba vitték és ott elrejtették. Csodálatos fényjel következtében, a IX. század elején fedezték fel. II. Alfonz király a szent sírja fölé templomot és kolostort építtetett (829) és ebből fejlődött ki a jelenlegi Santiago de Compostella. Ma az ereklyék az 1122-ben befejezett hathajós bazilikában nyugszanak. 1883-ban a Rítus-kongregáció valódiságukra nézve megvizsgálta és XIII. Leó pápa 1884. nov. 1-én ünnepélyes bullával megerősítette.